A motocross története, jövője.
Egy brit őrmester valamikor a század elején úgy rendelkezett, hogy a katonák számára kötelező motoros terepgyakorlatot nem a laktanyán kívűl, hanem azon belül a gyakorló téren tartsák meg, mivel így jobban szemmel tartható a feladat végrehajtása. Ez volt az „ősgondolat” , s miután a dolog bevált, ezután mindig így csinálták. Innen már csak egy lépés volt az út az egésznek a sportba való átemeléséhez, hiszen mindenki volt katona, és a motorsportok mindig is kötődtek a honvédséghez. Később ugyanennek a brit tisztnek a nevéhez fűződik a teremcross feltalálása lévén, hogy később már a laktanya épületén belül is (lépcsőre fel, pincébe le, stb…) jelölt ki pályát.
Angolok, belgák, svédek voltak az első crossmotorosok és Namúrban (Belgium) rendezték meg az első hivatalos motocross versenyt, ahol a mai napig rendeznek versenyeket. Eleinte csak természetes akadályok voltak a pályán és nem jelölték ki pontosan a pálya nyomvonalát, csupán egymástól bizonyos távolságra elhelyezett kapuk között kellett áthaladniuk, mint a sielők a szlalompályán. A nagy ötszázas négyütemű, a terepet is jól bíró utcai motorok közül kerültek ki az első crossmotorok, mint a BSA, AJS, Velocette és a többiek. Kisebb hengerürtartalmú gépeket ekkor még nem használtak, mivel a nehéz terephez erejük nem volt elégséges. A motocross nem fejlődhetett volna, ha a technika nem indul rohamos fejlődésnek. A nagy áttörést a kétütemű motorok megjelenése hozta. Ezek a gépek a négyüteműeknél jóval könnyebb és erősebb motorok voltak, és hamarosan a határ a csillagos ég lett. Már évekkel ezelőtt eljutottunk oda, hogy ugyan tehetnénk még néhány lóerőt a motorokba, de minek, ha nincs ember, aki meg tudja ülni. Ma egy 125-ös kétütemű crossmotor 86kg súlyú és 40 lóerőt teljesít széria kivitelben, ami bármilyen nehéz terep leküzdésére alkalmassá teszi. A fejlődés útja ma már a környezetbarát és energiatakarékos üzemmód, és nem utolsó sorban a könnyebb kezelhetőség. Az egykor létjogosultságát vesztett négyüteműek két három éve ismét megjelentek, mivel súlyukat sikerült lefaragni a kétüteműek közelébe, ami hatalmas tachnikai előrelépést jelent. Ezek a motorok már fele annyi benzint fogyasztanak, mint a kétüteműek és nem eregetnek füstfelhőket. Injektoros a befecskendezésük és megjelentek az önindítók a versenykiviteleken is. 2004-től a motorgyárak a szigorú környezetvédelmi előírások miatt beszüntetik a kétütemű motorok gyártását, 2006-tól pedig a versenypályákról is kitíltják őket. Tehát a kis kategória a 250-es négyütemű lesz (96 kg, 41LE), a nagy kategória pedig a négyütemű 450-estől (102kg, 56LE) –től akár a Husaberg 650-es (103kg, 67LE) Herkulesig mozoghat. A crossmotorok lelke a rugózás, amely 350-370mm rugóutat tesz lehetővé. A teleszkópok progresszív működésűek, ami annyit jelent, hogy minél nagyobb erő nyomja össze a rugót, az annál erősebben dolgozik vissza. A lengéscsillapítókat mindkét irányban, nyomó és húzó fokozatban is lehet szabályozni. A kerék elöl 21, hátul 19 colos. A gumik laposak („peresek”) aminek az az előnye, hogy defekt esetén az alacsony oldalfalú gumival még be lehet fejezni a versenyt csökkentett sebességgel.
Napjainkban a motocross sport extrém irányvonalon is fejlődik. A stadioncross majdnem két évtizede, a freestyle néhány éve rohamosan fejlődik. Ebben a stílusban a „legmenőbb” Magyarországon Németh Kornél, aki szabadtéri crossban is remekel, az osztrák KTM gyári VB csapat versenyzőjeként. Reméljük, hogy hamarosan magyar versenyző is beverekszi magát a világ élvonalába! A technikai sportok anyagi vonzatát ismerve nem lesz könnyű. |